Nóra Farkas and Nóra Seres

Professzionális és elvárási normák 
Változó fordítási normák vizsgálata a magyarra fordított gyerekirodalomban

A fordítóképzésben és a fordítástudományi PhD-képzésben is fontos kérdésként merül fel: mire használhatjuk gyakorló fordítóként azt az elméleti tudást, amit itt elsajátítottunk? Ha például fordítástörténészként egyes korszakok professzionális normáit kutatjuk, akkor ezekből levonhatunk-e a gyakorlatban is hasznosítható következtetéseket?

Egy korábbi kutatásunkban magyarra fordított klasszikus angolszász gyerekirodalmi szövegek normaváltozásait vizsgáltuk, ahol külön vizsgáltuk a fordító döntéseit irányító professzionális és a befogadói oldal felől felrajzolható elvárási normákat. Az eredmények a professzionális és az elvárási normák (Chesterman 1993) egy adott korszakon belüli szembenállására vetettek fényt. Felmerül a kérdés: ha a fordítóképzés a fordító döntéseit irányító professzionális normák kialakulásához és fenntartásához járul hozzá, és ezek ellentétbe kerülnek a befogadást befolyásoló elvárási normákkal, akkor nem volna-e érdemes az elvárási normáknak is figyelmet szentelni a képzésben – és ha igen, milyen módon valósulhatna meg ez? Előadásunk a fenti kérdésekre keresi a választ.

Bemutatjuk esettanulmányunkat, amelyben klasszikus angolszász gyerekirodalmi művek régi és új magyar fordításainak összehasonlító vizsgálatával, valamint a célnyelvi gyerekolvasókkal végzett kérdőíves felmérés segítségével a magyarra fordított gyerekirodalom fordítási normáinak változásait kíséreltük meg feltérképezni, megkülönböztetvén a professzionális és az elvárási normákat. Hipotézisünk szerint a 20–21. század fordulóján bekövetkezett gyerekirodalmi paradigmaváltás (Lovász 2015) a fordítási normák (Toury 1995) változását hozta magával a magyarra fordított gyerekirodalomban. A gyerekirodalom „felnőtté válásának” következtében az eredeti magyar nyelvű és a magyarra fordított gyerekirodalom is a perifériáról a központ irányba tolódott el az irodalmi poliszisztémában – vagyis napjainkban egyre nagyobb figyelem irányul mind az eredeti, mind a fordított magyar gyerekirodalomra –, ez pedig azzal jár együtt, hogy a fordítók már kevésbé nyúlhatnak bele szabadon az általuk lefordított szövegekbe.

Az eredmények beigazolják hipotézisünket a professzionális fordítási normák tekintetében, és emellett a professzionális és az elvárási normák egy adott korszakon belüli szembenállására vetnek fényt. Ez utóbbi eredményből pedig a fordítóképzés számára is hasznosítható következtetéseket vonunk le.

Chesterman, A. 1993. From ‘Is’ to ‘Ought’: Laws, Norms and Strategies in Translation Studies. Target 5:1, 1–20.

Lovász, A. 2015. Felnőtt gyerekirodalom. Budapest. Cerkabella.

Toury, G. 1995. Descriptive Translation Studies and Beyond. Amsterdam. Benjamins.