Varga Dóra Ágnes

Egy intermodális korpusz építésének gyakorlati tapasztalatai

A 21. századi fordításkutatások zöme elképzelhetetlen több millió szövegszós korpuszok nélkül. Az ELTE Fordítástudományi Doktori Program hallgatói 2016-ban fogtak hozzá a Pannónia Korpuszprojekthez, céljuk, hogy létrehozzanak egy fordításkutatók számára kvalitatív és kvantitatív elemzésekre is alkalmas, változatosan területeken felhasználható fordítástudományi korpuszt. A Pannónia Korpusz részét képező Magyar Intermodális Korpusz elsősorban a tolmácsoláskutatást könnyíti meg, jelen állapot szerint az Európai Parlament nyilvánosan is elérhető felszólalásait tartalmazza. Építésében a 2016-os indulás óta, vagyis immár két éve nemcsak a PhD hallgatók, hanem az ELTE BTK fordító és tolmács mesterszakos hallgatói is aktívan részt vesznek egy szabadon választható kurzus keretei között. Nekem mesterszakos és doktori hallgatóként egyaránt lehetőségem adódott betekintést nyerni a folyamatba, hiszen 2016-ban még a felszólalásokat és tolmácsolásokat átíró mesterszakos hallgatók közé tartoztam, idén szeptembertől azonban – immár doktori hallgatóként – átvettem az intermodális korpusz építésének koordinációját. A 2017-es tanév őszi félévében igyekeztük optimalizálni az átírási konvenciókat, hogy a korpusz minél inkább megfeleljen a fordításkutatók igényeinek, és minél jobban megkönnyítsük az átírást végző mesterszakos hallgatók feladatát. Az előadásban rátérek az átírási konvenciókban történt változtatások körülményeire és a tolmácsolás oktatásában kamatoztatható tanulságokra, próbát teszek a visszatérő általános és hallgatóspecifikus hibák rendszerezésére és az okok feltárására, és megvizsgálom, a korpuszépítés mint tudományos tevékenység miként és mennyiben járulhat hozzá a fordító és tolmács mesterszakos hallgatók gyakorlatorientált képzésének könnyebb teljesítéséhez, illetve pálya- és jövőképük formálásához.

Kulcsszavak: korpuszépítés, intermodális korpusz, tolmácsoktatás, gyakorlatorientált, átírás